Díszpolgári címét a pestszentlőrinci közoktatásban, közművelődésben és helytörténeti munkában folytatott sok évtizedes, kimagasló tevékenységéért kapta.

 

 

 

Januári konferenciánkon még megszólalt volna, de a hónap elején kórházba került. Mivel állapota javulni látszott, reménykedtünk felépülésében.

 

1920 óta élt Pestszentlőrincen. A kis házban, melyet még szülei építettek, mai is láthatóak a Fedák villa ajtó és ablakkeretei. 1931-ben szerzett tanítói oklevelet. 1931 óta tanított a kerület iskoláiban, először a református egyház hitoktatójaként a település fiú és leány polgári, iparostanonc, illetve 3 elemi iskolájában. 1937-től helyettes tanító az Állami-lakótelep elemi iskolájában, majd a Gulner utcai elemi iskolában tanító, 1939-től igazgató-helyettes volt. 1945-ben a lőrinci oktatás újjászervezője, tanfelügyelő és tankerületi főigazgató, később minisztériumi előadó, majd tanügyi titkár, 1946-tól osztálytanácsos, a szociáldemokrata párt tagja. Ezekben a viharos években sok helyi lakosnak nyújtott segítséget, ezt visszaemlékezőink is megerősítették a velük készült interjúkban.

1950-től 30 éven keresztül a mai Bókay Árpád Általános Iskolában tanított. Sok generáció emlékszik vissza tisztelettel és örömmel egykori tanítójára.

 

Pestszentlőrincen már a II. világháború előtt is részt vett a város közéletében: közismereti és analfabéták képzését szolgáló tanfolyamokat vezetett, a helyi Népművelési Bizottság előadója volt. Élete során jelentős feladatokat vállalt a Kossuth téri református egyházközségben is.

 

A Gulner utcai iskolában a környezet- és lakóhelyismerethez hiányzó tananyag pótlására kezdte meg a helytörténeti kutatást. Ekkor született első helytörténeti munkája, mely eljutott a kerület iskoláihoz. Több évtizedes kutatómunkája eredményeként számos helytörténeti témájú cikk, iskolai tanmenet, füzet, kiadvány jelent meg. A kerületi helytörténeti bizottság vezetőjeként 1950-85 között minden helytörténeti tevékenységben részt vett. Számos alkalommal nyűgözte le hallgatóságát kiváló előadásaival, melyekben megelevenedtek a múlt szereplői. Fáradhatatlanul kutatott, levelezett, még 2011 decemberében is segített helytörténeti kérdések megválaszolásában. Kerületünk helytörténeti gyűjteménye pótolhatatlan anyaggal, legnagyobbrészt 1950 előtti fotóanyaggal, képeslapokkal, iratokkal gyarapodott gyűjtőmunkája nyomán.

 

Pro Urbe Pestszentlőrinc-Pestszentimre (1996.), Millenniumi Emlékérem (2001.), Pestszentlőrinc-Pestszentimre  Díszpolgára (2010.)

 

Temetésének időpontjáról is hírt adunk majd.

 

Forrás:PIHGY, Heilauf Zsuzsa